...

ja. irok minden nap...na azóta se:)

helyzet majdnem változatlan. Tvan, melohely is, de....

1. kiderült megfurtak, majdnem kitettek, suttyomban. csak úgy mellékesen. szembesültem a kollegák bajaival, és V kétszínűségével.

2 T. háááát ez csak nem akar múlni ez a vonzódás...

3. komolyan megkerestem közvetítő cégeket külföldre.

azt gondolom, h otthonról véglegesen is akkor jöttem el, mikor már nem volt más választásom. mikor már annyira de annyira rosszul éreztem magam abban a közegben(mikor este mindenki otthon volt), hogy eldöntöttem. mindegy mi lesz, én megyek. egy  percig se birom tovább. másnap találtam is egy albérletet, és el is költöztem. életem egyik legjobb döntése volt. talán 2 percig bántam csak a nagy lakást, kényelmet.

melohely. ezzel is agy leszek szerintem. nem írtam, de azért jöttem id,e mert A szerint (aki itt egy befolyásos ember), ez ÁLMAIM MELOHELYE, és utolsó alkalom, h segíthessen. OLYAN FASZÁN MEGSZÍVOM MOST EZT, hogy öröm nézni. :))))

álmaim melohelye....nyugdíjas állás....:)))......de arra jó, hogy ne rágja a fülemet életem végéig, h mit hagytam ki. arra jó. s arra, h rájöjjek 20X-át (!!!) kereste meg évente, mint én. kb 6 hónapjába került volna, h össze szed nekem 3 milliót, s veszek egy kis garzont, s onnantól kezdve független vagyok, s a saját kis hiteleimet fizetgetem. s nem az albérletet. 40-50-60-70, az már mindegy.

ennyi. s akkor nem lennék itt...egy szál semmivel, szerető posztban, fasza (és jól kereső), kedves kollégákkal körülvéve 110 ezres fizuval:)