...

hm. tegnap szakítottam vele. vagy az asszony, vagy én. nincs más út. nagyon szeretem, nagyon kivánom, de nem mehet ez igy tovább. aztán elválik :) vagy válik, vagy marad, vagy trükközik tovább, de az már nem az én dolgom...

hiányérzetem van, de tudom jol döntöttem. igy most gyorsan ki fog derülni, hogy érzi magát otthon, a feleségével. ennyi.

meg persze nekem is ki fog derülni, mi ujság. megyek, maradok, vagy mi. egy nagy űrt töltött ki ő, boldog voltam, más nem számított. az érintés, ölelés, csókok, beszélgetés, masszírozás, szeretkezések...nézni, érezni, szeretni...a legjobb. de tudtam, hogy nekem ez igy nem elég. ha már kapcsolat, legyen egész, ne azt hallgassam, hogy "adok még egy esélyt a feleségemnek", miközben velem van egészen. akkor tényleg menjen és adjon.

félek. külföld-idősgondozás, vagy vmi egyszerű munka, vagy grafikusi/nyelves dolog itthon. 30x éves vagyok, nem várhatok tovább.

szállón lakom, napjaim-reggel-kelés, mosakodás, tornagyakorlatok, meditációval telik. aztán melo-rajzolás bent, uncsi nagyon-hazamegyek, pihenek, sétálok, előadást hallgatok. hát élet ez?

hm. nem nagyon. hiányzik a boldogság. a család. az, hogy nő legyek. hát ez van mára.